Klassz, nagyon klassz.

Nagyon szép sztori, jó a cikk is, végigolvastam. Megható, szívhez szóló. Egy újabb emlékezetes írás Csikóstól. Gratulálok hozzá és az autóhoz is! A lehető legjobb döntés volt az autó visszavásárlása és ami még fontosabb, a túra Bécsbe. Nagyon emberi és példaértékű gesztus volt.

Nagyon klassz cikk, végigolvastam!!!

Nagyon aranyos kisgyerek voltál, szerencsére sokmindent sikerült megőrizni a gyerekkorból, szerencsés vagy.

Főként az a szerencse, hogy a szüleid megérhették ezt a nagy pillanatot!

Végigbőgtem az elmúlt 20 percet

köszönöm...

Döntésre jutottam megtartjuk a családi Trabantot. Ha törik ha szakad, ha kint kell állnia még 8 évet akkor is :)

Megérte

Nagyszerű cikk, köszönöm.

emelem kalapom a szereplők és a story előtt,köszönjük hogy megosztottad velünk

Gratulálok! Megérte.

Megható, nagyszerű történet. Mindig szerettem a Csikós cikkeket, de ez...Gratulálok!

Jól indult a vasárnapom, rendkívüli írás, könnybe lábadt szemekkel olvastam végig, maximális tiszteletem Zsolt!:)

ezt én is megkönnyeztem, köszönöm.

Vasárnap reggelre egy nagyon kellemes ki s cikket olvashattam.Örülök hogy ilyen szép emlékeid vannak.És gratulálok a kocsihoz is.

Szóhoz nehezen jutok a történet olvasása után. Megható, köszönjük. :-)

Remek írás, gratulálok! Nem vagyok érzelgős típus, de elérzékenyülten olvastam végig!

Még így kívülállóként is nehéz megtalálni a gondolatokat,nemhogy átélni,amit Zsolti élt meg.
Ismét egy írás,amely örökké eltárolódik nálam.
Köszönjük a cikket!
A mi családi Wartburgunkat sajnos nem lehet visszavásárolni,mert miután eladtuk már aznap totálkárosra törte az új tulaj...
Remélem amíg benzint lehet vásárolni ebben a világban a Mercedes még mindig meglesz a Csikós családban.

Nagyon jó cikk. Párszor megkönyeztem

@Magyar[HUN]: Hoppá,dízelt. :)

Nagyon szép lett, Csikós eddigi legjobb írása.

A Wartburgot védeném.

"Sose volt rajta fék, AC-pumpából hármat fogyasztott el két év alatt, beszorult a tolóteteje, mindig húzott a kormánya, állandóan eldugult a kipufogója,"

Ezeket nem tapasztaltam.

"forralta néha a vizet,"

Kivettem a termosztátot.

"zabált mint állat,"

Kinemszartale azokkal a benzinárakkal.

"minden ajtócsukásra olyan pléhhang volt a válasza, mintha felrobbantottak volna egy vödörgyárat, kanyarban le akart esni az útról, a rükvercet pedig nagyjából olyan biztonsággal lehetett kapcsolni a kormányváltójával, mint elsőre kitölteni egy lottóötöst."

Igen, EZ a Wartburg.

Még lemaradt, hogy a gyújtás mindig elállítódott, ezért állandóan kopogott. De szerettem.

könnybe lábadt szemmel...

Ez fantasztikus volt!!Köszönjük, hogy megosztottad velünk ezt a szép történetet.

Eddig is Király voltál a szememben a régi Mercik szeretete miatt, de ez a történet bebizonyította, hogy milyen értékes ember vagy!
Példaértékű történet.

Nem találok szavakat.
...

Nem tudok mit írni............
Köszönet!

A könnyeimmel küzdök..

Csík!
Most mi szerepel az autó papírjain gyártási évnek?
Sikerült visszaállítani az eredetit?

meghato tortenet, koszonjuk :) az autora meg csak irigykedni tudok.

Így lesz kerek és szép a világ, pedig szar időket élünk. Nagy gombóc a torokban és persze könnyek a szemeimben: elképzeltem, ahogy éveken át álmodoztál és remélted, hogy összejön a történet. Nagyon szép történet, köszönöm az élményt.

Megkönnyeztem. Bestiálisan zseniális írás.

Így kerek a zöld állólámpás "szobor" története. :)
Neves szegedi mercedes big expert még praktizál,amolyan Karesz-féle?
Az elérhetőségét megköszönném!

Ember vagy.

igaz barátaid vannak Csík.

Köszi Zsolti! Ezt nagyon jó volt olvasni (ahogy a többit is):-)

*standing ovation*

Nagyon élveztem minden betűjét, meg kéne filmesíteni :)

Zsolt- gratulálok a cikkhez. Szívbemarkoló volt.

A videót most nem nézem még meg, nem akarok bőgni.
Köszi és hatalmas taps!

nagyon tetszett a cikk, és tiszta szívemből irígylem azokat, akik meg tudnak tenni ilyen dolgokat az életben (mind anyagilag,mind emberileg képesek rá, és az irígység szót nem pejoratív értelemben gondolom) Gratulálok ehhez a kerek történethez, szerintem apuka emlékezetében is megmarad amikor újra vezethette a (régi)kocsiját. Az hogy ebből cikk lett, már csak bónusz. Gratulálok !!!!!!

Nagyon szép történet, gratula :) Meg az autó is szép :):):)

Ebből a történetből filmet kéne forgatni, komolyan mondom.

Szinte kedvem lenne felkutatni apám régi Sciroccóját.

Elismerés és gratuláció!

Ez igen, szép történet, Morzsáit ugyan már máshol is olvashattuk, de így kereken összefoglalva ütött csak igazán.
Mikor lesz teszt az állólámpásokról? 123-asról, 126-osról meg más klasszikus Mercikről már volt, de róluk még nem.

Szerencsés ember vagy Te, Zsolti!
Kevés embernek adatik meg, hogy visszaadjon valamit a szüleinek az ő fiatalságukból ...
Ez az, ami pénzben nem mérhető, bármennyibe került is, megérte!

Ez igen!Csak elpityeredtem a végére!

Sajnos az idő nem olyan mint a többi dimenzió, nem lehet visszamenni egy korábbi helyre.
Nagyon emberi mégis mikor megpróbálja valaki pár perc erejéig.

@eko:

Igen, persze, 1972 :-)

Gratulálok! Mestermunka, mind az autó, mind az ötlet/kivitelezés és végül a cikk is az lett.

Jó egészséget és száz éves távlatban is élményteli kilométereket kívánok az egész családnak!

Zsolti, csak egy szó: Megérte! Sajnos nálunk ilyen nem lesz, mert nekünk az első autónk egy 1310 es Dacia volt. Amit megvettek a románok 8 évesen :) Az biztos nem fellelhető, és nincs is ilyen története és eszmei értéke, mint a ti autótoknak.

Amit megismerhettünk az imént, az maga a Csoda. Köszönjük Csikós Zsolt Úr!!!

Hát, eddig magasan a kedvenc cikkem az Espada volt, de ha patikamérlegre tennénk ezzel, nem tudom, hogy nem billenne-e kicsit Stuttgart felé a mérleg nyelve...

Elképesztő írás, örömmel olvastam végig. Kevés cikkel van ez így...

Nagyon szép cikk!

Köszönet érte, és gratuláció!

Könnyeket csaltál a szemembe. De örülök neki! Ezért szeretnék Én egy 79-es 1200-es Ladát. Sajnos édesapám már nem él és amit eladtunk az sajnos már nincs meg, mert fiatalok vették meg és nagyon gyorsan átépítették és tönkre is tették, de szeretnék Én is valamit tovább adni.

Bearanyoztad a napomat, köszönöm!

Gratulálok, Zsolt!

Elsősorban nem a cikkhez, hanem az emberséghez.

Nagyapám 1950-ben államosított, 30-as években gyártott vászontetős Mercijével vajon mi lehet...?
Azt hiszem egy képünk van róla, a fele látszik rajta.

Hát igen... én is gratulálok! Édesapád büszke lehet rád! (és nem a Totacar-os újságírás miatt, hanem azért, mert egy ilyen 'projektet' végig tudtál vinni)

Klassz cikk, jó, hogy megírtad. Megható volt olvasni, örülök, hogy végül minden összejött nektek!

Sok mindent lehetne írni, de felesleges. Köszönjük!

grat Zsolti! feldobtad a napomat.

Nagyon jó írás,köszönet érte.

Gyönyörű történet,és így már Minden érthető! ;)

Őszintén gratulálok!!! kicsit az én piros Ladám is hasonló (természetesen a "családban marad" részében :)) Amúgy egy barátom most adta vissza a neki pár hónapja kölcsönadott Totalcar-könyvemet és kicsit forgattam is a visszakapás örömére, természetesen a "Vibráló pléhhang" című cikkeden is átfutottam, abban is vannak információmorzsák "A Zöld"-ről :))

Gyönyörű történet! Gratulálok a kitartásodhoz, erre csak egy igazi megszállott képes!

Annak azért örülök, hogy nem csak én sírtam el magam a cikket olvasva.... Thanks all!

Sok ilyen ember kéne még...

Nem találom a szavakat.

Köszönöm hogy megosztottad ezt a történetet velünk.
Még így kurvára másnaposan is meghatódtam.

Először nagyon meghatódtam, aztán meg rendesen felkavarodtam. Inkább e-mailben írom le amit szeretnék.

El is sirtam magam rajta igy masnaposan..

Zsolti, ez nem volt semmi, izgulva olvastam a cikk minden betűjét: mi lesz a következő szívás, hogyan gyullad ki a fény az alagút végén és milyen vargabetűt leírva fog az autó végül a megmentés útjára gurulni :-). Nagyon megható és emberi cikk volt; látszik, milyen nagyra értékeled gyermekkorodat és a családot (bár ez korábbi műveidből is kiderült).

A stílus mindvégig könnyed volt, fényképekkel gazdagon illusztrált, logikusan felépített és izgalomban tartott :-). Kis mellékszálakat hozzászőve valóban lehetne egy megindító filmet forgatni a Csikós család életéről: az igazán fontos emberi értékekről.

Maradj meg önmagad, Zsolti és ne hagyd, hogy befolyásoljanak egyéb körülmények. Ez a te stílusod, ami csak a te sajátod. Gratulálok hozzá!

Szép történet, szép írás.

Nekünk 104 Style Z volt a "Merci".

Olvasva gyerekkoromra emlékeztem, és mi tagadás kicsit el is elérzékenyültem. Nekünk egy Wartburgunk volt, amit 9 évesen vett apám 1964-ben. Bár nekünk nyugatból csak NDK meg Jugoszlávia jutott, illetve Románia, Csehszlovákia, Bulgária. Nekem is felejthetetlen emlékeim vannak a szüleimmel való autózás korából.

Azta... irigy vagyok, nem kicsit :)

@Csikós Zsolt:

Gratulálok az íráshoz de leginkább a családodhoz!

Ezek után még inkább kikapsz, ha a Ponton nem még sem lesz használós autó. :)

Minden elismerésem Zsolti,ez nekem is szemtörölgetős volt.

bazzz zsolti, ez nagyon komoly lett, megható történet, ragaszkodásról családról és az egészet összekötő időtlen családi járgányról... Akkor ezek szerint most már körbeértél? :)

Már értem mért kellett ez az autó,hogy miért vagy oda az állólámpásokéért, és hogy miért nem akarod használni.És így már a Ponton története is sokkal érthetőbb.Jó döntés volt megvenni!
A cikk pedig...szokásos:)Nagyon jó lett, megható és érdekes:)

Örülök, hogy részese lehettem az életednek. Szép volt. Csak így tovább!

Szívből gratulálok !

Nagyon jó írás és megható. Gondolom mindenki családjában van egy olyan autó amihez valaki vagy netán az egész család kötődik nagyon. Köszönöm ezt a cikket.

Ez adott erőt ahhoz, hogy eldöntsem, megkeressem nagyapám imádott piros 1500-ös Ladáját. Én 3 éves voltam amikor eladták, de még pont emlékszem rá. Ha jól tudom akkor Svédországba ment volna az autó, de valahogy mégis itt kötött ki Magyarországon. Nagyapám elmondása szerint gyárilag Fiat feliratos csavarok voltak a motortérben mindenütt. Egy akkori szerelő barátja aki rallyzott is, újonnan elvitte egy körre és óra szerint 180-at mentek vele, de itt lassítani kellett egy kanyar miatt. Ezután még évekig alkudozott az autóra reménytelenül. Az autót 1995-ben adták el. Az ezután következő tulajokat felhívtam, de ők is tovább adtak az autón, egy Trabantra elcserélve. Többet nem tudtak mondani. Itt kb másfél éve elakadtam. Megvan valahol az íróasztalomon az autó rendszáma is. Ha valaki tud segíteni az kérem szóljon, hogy hogyan tovább.
Még egyszer köszönöm a cikket.

Se autóm, se jogsim, de ennyire jó és megható autós cikket még nem olvastam! Köszönet a történetért és maximális respect a kitartásért :)

Nagyon szerencsés ember vagy Zsolt! Megható cikk volt, gratulálok! Nem csak azért, mert sikerült visszavásárolni az autót, hanem azért is mert, sikerült így felújítani, és még azért is szerencsésnek mondhatod magad, hogy szüleid megérték ezt a pillanatot, és így sikerült ezt megélni! Szóval minden összejött ebből a szempontból :)) Taps!

78 komment, és semmi trollkodás... Azt hiszem, ez mindent elmond!

Megkönnyeztem én is.

Megindító történet...
Zsolt, büszkék lehetnek rád a szüleid!

Ja és van egy felbecsülhetetlen értékű autód.:)

Ez az írás mindent visz. Itt ülök vén marha fejjel, könnybelábadt szemekkel.
Gratulálok, őszintén, a legjobb szívvel.
Egészen kivételes ritka helyzet adódott és éltél a lehetőséggel. Kár lett volna kihagyni. Megérte. Az is amit a kocsival tettél. De mindent megért az, amit a szüleiddel tettél. Mélyen emberi, igazán irigylésre méltó.

Nem tudok hozzászólni...

hat, ez fantasztikus volt, zsolt, teljesen meghatodtam es koszonom az elmenyt.

Csikós úr!

47 éves fejjel bőgni kezdtem a végére.

Maximális elismerésem.

m.

(Csikós for president)

Nem tudom olvastam-e valaha a Totalcaron ennyire megindító cikket. Gratulálok a kocsihoz és a túrához is.

Picit el is gondolkodtam rajta, hogy nagyapám Ladáját vissza kellene vásárolni, bár nem igazán rajongok a márkáért, de az élményeim hasonlók vele.

Megható és szép történet.
Köszi!

Kedves Csikós Zsolt!

A magam és mindenki nevében köszönöm ezt a történetet. Úgy érzem mind gazdagabbak lettünk tőle.

Azt hiszem a történet megér egy megfilmesítést, de tényleg.

K

erre nincsenek szavak.

Már évek óta vártam (vágytam) valami kiadósabb olvasmányra a zöld Mergáról, de ez mindent vitt!
Én is megkönnyeztem... Ezer köszönet, hogy megosztottad velünk!

"erre nincsenek szavak."

+1

Tényleg nincs mit mondani. Meghajlok előtted Zsolt!

Én is csak csatlakozni tudom az előttem szólókhoz! Le a kalappal, ez egy igen megható, családias történet volt, tulajdonképpen ki sem tudom fejezni szavakban az őszinteséget, hangulatát amit átadott nekem ez az egész!
Köszönöm!

Bassz. Majdnem besírtam.

90%-ban ezen cikkek miatt járok ide, érzelmekkel teli történetek...
Nem vagyok különösebben szentimentális alkat de majdnem megkönnyeztem.

A legjobb cikk, amit ebben a műfajban eddig olvastam!!!!

Mi 80-84-ig voltunk kint Bagdadban. Akkor már a külképviseletnek és a külkereseknek Toyotáik voltak, azzal járt mindenki. A lámpák ugyanúgy kékre voltak festve...
Peugeot 504-k, Toyoták. Mercikre nem emlékszem. Kuvait ujgyanúgy a csoda volt maga. Mi Stuttgart-ban, egyenesen a gyárból vettük át az új, fehér 190D Mercit. Sötétkék textilbelső, nulla extra.
A húgommal hátul ültünk a hazaúton, Bécs ugyanúgy megvolt, a mai napig az orromban van az új autó illata...
Sztrájkoltak a Merci gyárban, hónapokig csak fehér Mercik jöttek le a szalagról, apám azóta is azon sajnálkozik, hogy mennyit levitt ez neki itthon az árból :)
Huszonöt évvel később ültem egyszer nagybátyám akkor 293ezres, lelakott 190-esével, és egyből értettem mindent...

@yaffa: 190-esében természetesen.

Szép :)

Nagyon szépek köszönöm cikket...Egy élmény volt olvasni. Most pedig anyámmal könnyes szemmel megboldogult Apámra és fehér II.Golfjára gondolunk. Ez egy igazi vasárnapi cikk.
Azt hiszem elolvasom mégegyszer.:-)

ilyen hosszú autós cikket nem olvastam még soha :) Megható, emberi, szép, gratulálok, és nem utolsó sorban jó egészséget kívánok az ősöknek!

Nagyon jó írás, közben párhuzamosan újraéltem a gyerekkorom - teljesen eltérő, de hasonló hangulatú - sztoriját.

Nekünk Trabantunk volt, kombi. A kalaptartón lehetett legózni és a Mini Vidi-n fekete-fehérben kásás képpel műsorokat nézni. A férfiélet ott zajlott körülötte a garázsban, horgász felszerelés, sörös rekeszek és szerszámok között.

Köszönöm!

Csikós Zsolt, te egy nagyszerű ember vagy.

Nagy nap lehetett ez a bécsi túra, szinte 10 évnyi készülődés, rengeteg befektetett energia, munka, stressz és pénz után minden összeállt úgy ahogy nagyjából elképzelted. Gratulálok a kitartásért neked és a feleségednek.
És köszi, hogy mindezt megosztottad velünk. Ahogy neked biztos egy meghatározó alkalom volt az életedben ez a nap úgy lesz nekünk is egy fontos pont ez a cikk. Most már összeállt a kép a zöld autó felöli csendről/rejtélyről, az állólámpások iránti rajongásról, miért kellet Eranak mennie, stb.
Ez tényleg felért egy coming outtal.
És gratulálok hogy bevállaltad a kommentelési lehetőséget, remélem nem fogunk a bizalmaddal visszaélni.

Kedves Zsolt,

Nem tudom mit mondjak.
Másodszorra olvasom végig. Ehhez az íráshoz a monitor egyszerűen nem méltó. Ez a történet bőrkötéses, aranyveretes, cirkalmas betűkkel írt kötetbe való.

Köszönöm, hogy olvashattam.

A cikk fantasztikus volt.

A barátaidra pedig büszke lehetsz.

Igazán megható, fantasztikus érzelmekkel és történetekkel megáldott írás, maximális riszpekt érte! Férfiasan bevallom, hogy egy-két részt megkönnyeztem :-D
3 éve gyötrődöm, hogy a kertben álló 94-es Audi 80-assal mit kezdjek, pénzem most nincs rá, ha elbontom a szívem egy része is vele bontódik... Az írás hatására azt hiszem még várok vele :-D
Köszönöm Zsolt ezt az élményt így vasárnap reggel..

@Ciri 2.0: egyértelmű hogy használós lesz, hiszen nem az a családi ezüst. írta is.

Apámfüle, ezt nagyon nagy élmény volt (néhol párás szemmel) olvasni és lélekben átélni. Ezek az igazi mérföldkövek egy család életében, felnézek rád, gratulálok!

@Rocko-:

Persze, tudom csak ugye a Ponton úgy indult, hogy fel sem lesz újítva :)

Gratula Zsolt! Pont lattam az M0-on az autot kb egy hete, meg is lepett, hogy ez olyan mint a Csikose es OT rendszama van! Szep auto,szep sztori.
Nalunk is volt, van hasonlo, nagyapam 72-ben vett Becsben egy Gerrard-Perregaux karorat, akkor vagyonokert...maig megvan mukodik, apam nekem adta, es hasznalom...nem csaladi ezust, de nekem eszmei erteke hatalmas, nagyapam 23 eve meghalt, de emlekszem elenken, hogy ezt az orat meg otthon is hordta, mikor mar nyugdijas volt...

:)
Amint Csikósról kiderül, hogy kicsit szentimentális is. De így jó, így kerek a világ :)

Gratulálok, keveseknek adatik meg, hogy 80 éves szüleiket elvihessék egy körutazásra a restaurált régi autóban, függetlenül attól, hogy ehhez keményen monomániásnak kell lenni.

Viszont nem tudtam, hogy a Littner Zsolti is ilyen megszállott, igaz a közös bulizásoknál nem igazán esett szó autókról.

Nagyon megható volt és szinte Veled együtt éreztem a beteljesült álmot.

Most már értjük. Megértjük, sőt szeretjük. Micsoda filmet csinálna ebből a Szabó István. Mint a Napfény íze.

Zokogok...

Gyönyörű, megható történet, fantasztikus.

Minden pénzt megért a régi Merci visszaszerzése és felújítása, egyetlen fillér sem veszett kárba.

Megkönnyeztem ezt a cikket ;)

Jó hosszú lett ez az írás.
Úgy értem: jó is és hosszú is. :-)

Gyönyörű történet volt, így kell élni és írni is!

@Ápuka:

Az a Littner 280-asa volt... :-)

Eszméletlen jó írás!!!!
Sok résznél könny szökött a szemembe!
Gratula!!!

Kívánom neked, hogy vezethesd a "zöldet" a 80. születésnapodon. Nem gondoltam volna, hogy itt fogok ülni a monitor előtt brutál másnaposan párásodó szemekkel. Köszönöm szépen neked, hogy megosztottad velem ezt az élményt.

Remek írás! Megfilmesíthetnék. ;)

Szép történet, döbbenetes munka áll mögötte. Komoly emberi vonatkozása is van, ez egy igazán emberi történet. Én úgy gondolom, hogy ezért megérte dolgozni. Láttad apukádat benne, vezette, gyakorlatilag visszaadtad a fiatalságát akár rövid időre is.

Gratulálok, fogadd őszinte gratulációmat!

Szia!

Koszi Zsolti! Konyvet is irhatnal az autoidrol egy korszak elevenedett meg ismet a Mercin keresztul. Egy elmeny volt :-)

Koszonom

Amikor először olvastam, mélyen megindulva, sajnáltam, hogy nem lehet kommentelni. (valszeg véletlenül lemaradt a lehetőség)
Most, másodjára elolvasva, megint csak meghatódtam, és örülök, hogy lehet kommentelni.
Fantasztikus élmény olvasni is, hátmég végigcsinálni, megélni!
Biztos vagyok benne, rengeteg lemondással járt ez a tíz év, mégha itt, a Totalcar hasábjain nem is jött át, de megérte! Ilyen fantasztikus élményt adhatni a szülőknek, nem mindennapi teljesítmény!
Bárcsak én is tudnék valami hasonlót adni a szüleimnek!
Kedves Zsolt, Csik!
Folytasd tovább az írást, ezek a gyöngyszemek könyvbe kívánkoznak, ki kellene adni összefogva, akár szerkesztve.

Jó volt olvasni hogy valakinek sikerült. Nekem sajnos apám három éve meghalt a családi Zsiguliból meg már semmi nincs meg, kivonatta eltüntette akinek eladtuk annak idején. Azóta van két Ladám is, az egyik pont mint a miénk volt, de anyám hülyének néz miatta, tesóimat meg igazából nem is érdekli. Barátok sincsenek akik segítenének, így a javításukat saját kezemmel végzem. Csikósnak sok boldogságot kívánok a Mercédeszhez és jó egészséget a családjának!

Nagyszerű cikk! A helyére kerültek dolgok a Csikós-univerzumban. Az a jó a TotalCarban, hogy ilyen személyes tud lenni és nem egy távolságtartó teszthalmaz.

Ez most jól esett :-)

Zsolt!
Ez egy nagyszerű írás volt! Emelem a kalapom!
Ilyen szép történetet csak az élet tud produkálni. Sok-sok boldog kilométert kívánok neked és a majdani tulajdonosnak az állólámpával!
Üdv,

Gratulálok, hogy sikerült megvalósítani ezt a szép álmot és köszönöm, hogy olvashattam róla. Édesapámra emlékeztem közben és hát én is megkönnyeztem.

Szia Zsolti!

Megindító cikk, köszönöm. Ennél szebb ajándékot nem is lehetett volna adni a szüleidnek és nővérednek. Minden elismerésem a kitartásodért, a sok erőfeszítésért, amit az autóra, autóidra, valamint a családodra fordítottál.
Jó ember!

...Nem találok szavakat,talán egy régi sláger kezdete jut eszembe:csak a szépre emlékezem...
GRAT.!

Gondoltam rágyújtok machosan... De nem elsirtam magam szameg... az írás természetes és kedves a cselekmény maga zseniális... rengeteg munka és pénz de azt gondolom a legjobb, legtöbbet érő befektetés volt!!!

@Caldera75: szüleimnek is egy 1988-as dacia tlx volt az egyetlen új,amit aztán az első nyugati egy renault 9-es követett.A daciat egy darabig Magyarországon használta a második tulaj,aztán Erdélybe került,és talán már a feledés homályába veszett...

Erre nincs szó. Ez fantasztikus. Erre minden tisztességes autóbuzinak könnybe kellett, hogy lábadjon a szeme.

Mikor a traktormajálison megláttam az autót a parkolóban, tudtam, hogy ez az!
Miért volt a 10 év hallgatási fogadalom?

@atpijkamo: Édesapám sokáig a cégnél Barkassal járt, viszonylag sok km került bele, de nem okozott ilyen tüneteket sohasem(emlékezetem szerint).

........

Ne szoktam hozzászólást írni, de ehhez muszáj.
Zsolt, minden elismerésem, köszönöm, hogy elolvashattam ezt a csodálatos történetet.

Ez egy szakrális sztori. Engem nem az autó, hanem az apa-fiú kapcsolat miatt ragadott meg. Ez egy jó család, grat! A Merga csak bónusz:)

Kíváncsi vagyok Csík, hogy hogy éled majd meg, mikor a Bálint fiad a 80. szülinapodra megjelenik az első verhovináddal, felújítva.
Vagy inkább az első fiat 500-asoddal?

Ahoz képest hogy az eladók elég nehezen álltak rá az üzletre-többek között azért mert friss vizsga volt rajta-elég sok hibája volt a kocsinak...

Megható, szép, emberi történet...Minden elismerésem!

Zsolti!

Le a kalappal előtted, nem semmi projektet hoztál tető alá, sok-sok gondmentes km-t kívánok az Öreglánnyal...:-) A családnak pedig jó egészséget. Köszönöm az élményt...

@Csumpi Hálidéj:

Verhovina szerencsére kinyomozhatatlan, ráadásul nem valószínű, hogy bármije meglenne :-)

A rigás klubnál kevés szimpatikusabb társaság van, de ez olyan, mint az osztrigaevés - próbáltam, szimpatizálok az osztrigaevőkkel, de köszönöm, én nem kérek többet...

Én egy troll vagyok,de most kihagyom a basztatást....Csiki megkönnyeztetett.Ez igy nem ér...!

CT 09 12 - Fehér Renault R 10. Nem tudja valaki, merre van?

Csík, nagyon klassz pali vagy Te. Gratula.

@sasmadar 2:

Majd írok még trolleledelt is, ne aggódj... :-)

A 82-éves nagyapám 2 hete halt meg. Nem tudok megbékélni a gondolattal, hogy decemberben eladtam 4 ütemű Wartburgját, amit újonnan vett nyugdíjazásakor 1990-ben. Megkeresem....

Ritkán kommentelek, de most muszáj - ez a cikk zseniális lett, köszönöm!

Nagyon jó cikk lett, talán a legjobb. Gratulálok, élmény volt minden betűje.

Gratulálok!

Nem találok szavakat.

Gratulálok! Fantasztikus,megható cikk-remek,gyönyörű autó-zseniális történet-CSALÁD. :)köszönjük a cikket!

Zsolt, ez egy gyönyörű történet. Minden tiszteletem a tied az önzetlenségért, és a kitartásért amit bemutattál a cikkben.

Köszönöm hogy olvashattam.

Csík !

Minden betűjét élveztem, köszönöm.

Az jutott eszembe, hogy ha a hegy nem megy Mohamedhez, akkor ....

Nagyon jo cikk, magasan viszi a palmat a Totalcar oldalan talalhato cikkek kozott.
Mar a Mini talalkozon beszelgettunk errol a kocsirol Zsolttal, de ilyen tortenetre nem szamitottam.. :)

Apám 70 éves lett tegnap, szétdolgozta az életét. Volt egy VW Passat kombi Variantunk, imádta.

Pont mint ez:
www.cargurus.com/Cars/1973-Volkswagen-Variant-Pictures-c13860

Anno kb. 30 éve, egy hajnalban egy fáradt ember vagy körülményeket rosszul felmérő barom állat, frontálisan nekünk jött, autó totálkáros. Mi kivételes szerencsével túléltük.

Mindig nosztalgiával emlegetjük. Mai napig van kvázi emlékként egy original, makulátlan dobozos Hella hátsó lámpabura hozzá. Mindig felakartam tenni az ebay.de-re, de mostmár tudom, hogy nem fogom. Dobja ki a gyerekem. Nekünk ennyi maradt belőle és a veteránautózásból. Nyugi azért halasi csipkén nyugodva nem teszem be az üvegajtós szekrénybe a nippek közé :-)

A Vw halála után ment a negatív evolúció Wartburgok, Aro, stb. ugyanis szüleim virágot szállító kertészek voltak.

A lényeg: Eddig nem tudtam mit vegyek, milyen élményt adjak apámnak. Most azt hiszem tudom, keresek egy ilyen verdát neki egy kör erejéig.

Kösz a tippet dottore. Ha összejön dobok egy képet. Hol kezdjem a keresést?

Ja, írták már hogy jó a cikk?

@Csikós Zsolt: erre a cikkre nem lehet mit mondani. Maga a történet önmagában tökéletes, de ez a poszt olyan jó, hogy ezzel nagyon erősen feszegeted a műfaji határokat (szvsz ez egy baromi jó novella, ami önmagában is megállja a helyét).

'Kis' erzelmi megbillenesen vagyok tul..
Ujra 10 eves voltam es a fekete tengerre mentunk apamekkal a ul-51-73 as feher 1200-el 1984-ben, es en meg a hugom ott ultunk hatul...

Nincs valami konyv otleted? irnod kene, tobbet..
es mi olvashatnank tolled tobbet.
A legjobb irasod nekem.
Gratula

L.

@TH: ehh, aztán rájöttem, hogy TC cikk, nem blogposzt, de akkor is inkább novelláskötetbe való. :-)

Kedves Csikós Zsolt!
Mélyen meghajlok Előtted és a történeted előtt.
Állandó TC olvasó vagyok, sok jó írást olvastam már de ez...hát szóval többször sírtam közben. Veled egykorú vagyok, ön és közveszélyes autóbuzi,:)mellette kamion sofőr,amit nem kényszerből csinálok,hanem a kiskorom óta tartó nagyautó imádatból. Apám tanított autót vezetni és 10-11 évesen egyedül tudtam menni a 407-es Moszkvicsunkkal.CI 44-03 emlékszem ez volt a rendszáma.
Aztán talán '79-ben apám atomjaira szedte és most így utólag -a történeted alapján- már tudom nem egyszerűen rendbe rakta hanem restaurálta azt az autót,és fényezésen kívül teljesen egyedül csinálta. Olyannyira,hogy a kasztnit a saját maga által esztergált kadmiumos csavarokkal rakta össze. Aztán nem sokkal később eladta -sajnos- és az új tulaj kb. egy hónap múlva totálkárosra törte. Nekem pedig csak egyetlen egy nagyon régi fekete-fehér fényképem van a kocsiról,pedig tudom,hogy az "pecsételte meg a sorsom".
Szóval ezért is érintett meg engem nagyon a történeted és mégegyszer: csodálatos, megható és elismerésre méltó, köszönöm, hogy megosztottad velem, velünk!

Megírtam privátba is, mert reggel még nem lehetett kommentelni: majdnem megkönnyeztem, annyira jó a történet is, meg ahogy megírtad, az is.

Elmebeteg vagy, de így szeretünk. Csak így tovább!

Eddig jó cikkeket írtál mindig.Ez az első amire inkább a szép jelzőt mondanám.Nagyon megható történet.
Nekem is voltak hasonló ambícióim de nagyapám UZ 64-24 rendszámú piros 1200-es ladája sajnos már tényleg nincs meg.

A könyveidnek már rég a könyvespolcokon kéne lennie. Írj, írj, írj.... :-) És mindenkinek ilyen családot kívánok :-)

Amikor erről az autóról írtál, mindig éreztem magamban, és vártam a méltó befejezést. És meglett,és ahogy olvastam, majdnem elsírtam magam. Kicsit átéreztem azt az örömöt, amit Bécs fele éreztél.
Nekünk is van egy ilyesmi autónk, Dacia 1310, az apám 1988-ban vette újon, és pár éve lerakta, mert hoztam neki egy E39-et Németországból, hogy öregkorára tisztességes autója legyen. De én a Dácsiában nőttem fel, aztán elkezdtem használni, majd felborultam vele (diszkóbaleset), és sok más sztori. A szüleim már ötvenszer be akarták adni a vasba, de addig ettem az apám fejét, hogy garázst építettünk neki, és most pillanatnyilag raktárnak hsználjuk. De eljön még az idő, amikor olyan lesz mint megvételkor, és akkor tényleg bőgni fogok örömömben.

@megszaLott:

Ismerek én olyat, aki visszavette az apja Daciáját és porból újjáépítette... A konkrét autót. Pedig van mellette patika Ikarus 55-öse is, többek között.

Akkor a "ponton ügy" , csak parasztvakítás volt ?

Gratulálok, hogy ezt beválaltad, és ezután a Pontont-t is, pedig tudtad mire számíthatsz.

A dramaturgia, pedig hozzá tartozik az írói
" művészethez is " , még egyszer elismerésem...

( 2005 -ben én is azért vettem meg, egy négyéves "romot" ( amivel azóta is szívok) , hogy apám álmait valóra váltsam.
Ő mindíg "szép" nyugati autóról álmodott, a 20 éves Ladája mellett..., meg kellett tennem, sokba került, de én sem bántam meg...

( 2008 -ban a Dragstart is kivittem a temetőbe, mert a motorokat is szerette..., az első út a piros coupéval is oda vezetett...)

Én még a régi cikkre emlékszem, annak a linkje nincs meg? Ott valami csokimajszolás dolog volt, a taxis vásárlósra is emlékszem, meg arra, hogy nem vette vissza. Hol olvastam?

@TheRminator:

A Veteránban, talán 2003-ban, ha egyre gondolunk.

Az a légvédelmis kék csík pontosan miképp "működött" a fényszórón?

@popeje

Nem, vagyok szakértő, de szerintem a foncsol, (lámpatükör) alsó részéről, felfelé irányuló sugarakat blokoilja, amit a repülők könnyen észlelnének...

Az út megvilágításában ezeknek úgy sincs semmi szerepe...

NAgyon jó és szép írás!
Gratulálok!

Az első írásod amit végigolvastam és nem átfutottam, most már megértem az indítékaidat a többi íráshoz!

Sok sikert a továbbiakhoz!

ui: 1974 ben 210 000 ment el a merci? Az igen, micsoda árak! Ténylega különbözet egy lakás ára volt.
Édesapám akkor 1400 Ft ot keresett havonta technikusként 12 évi fizetése lett volna merci.
8000 vettek akkor 200 nöl telket Budatétényben a mai Campona környékén.

Gratulálok, mind az íráshoz, mind pedig emberileg! Köszönjük hogy mindezt mi is átérezhettük eme remek írás által!

Csikós úr,
megható, szép, jó. Megérte!

Vazzeg, Zsolti! :)

Ez nem semmi!!!

Megyek, még szétnézek a kisszobában is, hátha találok szavakat...

Megható! Őszintén elismerésem a készítőnek.

A Merci, a történet, a gesztus gyönyörű.

Köszönöm, hogy elolvashattam.

2x olvastam el

gratula

nekem a nagyapám 1200s e van így féltve
bár még fel kell újítanom

Harmadszor olvasom újra....
Fényévnyi távolságtól van ez a mi első Trabantunktól és a nagyapám bogárhátú IB-s Zastavájához képest.

Gratula!

Egyszerűen nem találok szavakat...

Eddig egy kicsit csodabogárként tekintettem rád sokszor, a mérhetetlen Merci fetisizmusod miatt, a rengeteg belefektetett idő és pénz, valahogy egy kicsit elfecséreltnek tűnt, egy ilyen nem annyira ritka autóra.

Ez a történet mindent átírt, köszönöm hogy megosztottad velünk, ezután más fog eszembe jutni Csikós Zsoltról.

És persze gratulálok, hogy ezt a nagyszerű dolgot sikerült megvalósítanod!

A Totalcar történelem egyik legnagyobb írása! Hiába, a legjobb sztorikat az élet írja! Köszönjük, hogy megosztottad magánéleted részét.

@Csikós Zsolt:

Szia!

Az én ezüstöm kisebb is, fakóbb is, büdösebb is ... de 32 éve családtag. Épp a cikked nyomán gondoltam végig, hogy basszus, 8 éves kisfiú voltam, mikor megvettük, ha nem is újonnan, de 4 éves korában. Emlékszem, 40 ezer forintot adott érte apám, az majdnem egy éves fizetés volt 1980-ban. Most idén töltöm a 40-et, és itt áll a kert sarkában az az autó, és semmi, de semmi pénzért nem válnék meg tőle. Apám szerencsére remek egészségnek örvend, közel a 70-hez, de még én is szeretném beleültetni, ha valaha is elkészül, hogy forduljon egyet az egykori autójával. A cikk remek, néha én is nagyokat nyeltem olvasás közben, nem tagadom ... Gratula a kitartásodhoz.

DA

Óriási sztori. Gratulálok !

Lenyűgöző. Köszönöm.
Szinte könnyek szöktek a szemembe.

Ehh, elérzékenyültem. Nem szép dolog felnőtt embereket megríkatni, csikószsoltika, a négybéből! :)

Gratula, és Csikós for Prezident!

@Ápuka: Képet!

sírtam.

Nagyon szép történet.
Én is ilyen storyról álmodtam amikor a eladtuk a rendszerváltás után vásárolt fekvőlámpás 240D mercedesünket. Sajnos egy okos gyereknél kötött ki, aki rövid úton bontóba juttatta az általam imádott autót.:(

Nagyon szépen köszönjük!

G

Sokan írták, hogy nem találnak szavakat. Én is csak egyet: Érték

Köszönöm!

befejezem a skodåt a lånyaimnak

Szép történet. Nem értettem, hogy miért véded ennyire a zöldet a mindennapoktól a korábbi cikkek alapján, de így már minden világos.

A PT főellenőr érvelése ellenére hogy lehet ennyi OT rendszámos rom?

Kijöttek a könnyeim. Tényleg.

Az autó szuperül néz ki.
A cikk jó lett.
(Bécsből hazatérés érzése mai napig változatlan)

Szeretnék egyszer ilyen jól írni. És ilyen jó témákról. Köszönet a cikkért!

csak csatlakozni tudok minden előttem szólóhoz: többször könny szökött a szemembe, ez már egy novella, és igen, akár még film alap is lehetne ;-). Csík, te egy nagyon jó ember vagy!

@vikk007: nincsen semmiféle prasztvakítás, le van írva a cikkben feketén-fehéren, hogy a zöld az szobor, családi emlék, a Ponton pedig arra kell, hogy hangulatosan, stílusosan lehessen barangolni mindenfelé, és ha baja lesz, akkor annak legyen baja, ne pedig a zöldnek.

Csatlakozom az előttem szólókhoz, többet nem is tudok hozzátenni, köszönöm, és gratulálok!

Sajnos anyám első autója, Trabant 601 S Universal 1988 egyenesen tőlünk ment a bontóba úgy 5 éve, mert szanaszét rohadt az alja... :S

Áve!

Ilyen egy igazi _Ember_!
Köszönöm Zsolt

Üdv Bal3

ui. Édesapám első Isar Gogomibilját (1967) 2 MFt-ért akarta eladni nekem az "új tulaj"...

Tisztelt Csikós Úr!

Nagyszerű a cikk, édesapja büszke lehet magára!
Köszönöm!

További sok sikert:
Wittinger Zoltán

Azt hiszem, hogy ez a történet egy az egyben mehetne egy, a magyarázatok terjedelmét nem korlátozó enciklopédiába, többek között a következő címszavak mellé:

eszmei érték
család
állólámpás merci :)

Szenzációs, nagyon megható történet. Minden elismerésem Neked és a családodnak is!

Ez nagyon emberi volt, engem is megindított. Minden tiszteletem a Tiéd.

Megindító történet. Add át a jókívánságainkat a Szüleidnek!

Hölgyek, Urak!
Kommenteket legalább akkora élvezet olvasni mint a cikket. Jó látni, hogy valamiben egységes képet alkotunk.
Köszönöm!

Ez egy nagyon szép kerek történet és nem is a Merci itt a legfontosabb, nagyon jól érzi ezt minden olvasó. Ez bizony maga az Élet, vagy legalábbis az, amilyennek kéne lennie. Míg olvastam családtaggá váltam...Zseniális. Réges-rég nem olvastam ilyen magával ragadó történetet!

Maximális RISZPEKT!!!!!!!!!!!!!

Emelem Kalapom ;)))

Én Édesapámat a 70.-ik születésnapján azzal leptem meg, hogy totál váratlanul hazaállítottam a szülinapi vacsijára, 12.000km távolságból....

.........

Olvastam egy elképesztően jó történetet. Köszönöm. Nincs mit hozzáfűznöm.

Szenzációs írás, meseszép igaz történet, megkönnyeztem, köszönöm!

Zsolti...!!! Anno (MotoPresse - AutóMagazin színeiben nyomtad) a Volvo S70R tesztedre kaptam fel a fejem, s azóta kedvelem a stílusodat.
...de ez, a mai...a feleségem komolyan megijedt, mert ültem a monitor előtt, és peregtek a könnyeim. Köszönet a míves írásért!
...és milyen a véletlen: a héten 4 napot töltöttem Ausztriában. Göttlesbrunnban volt a szállásunk, s minden este Bruck hangulatos főterén, a Haas Pizzériában vacsoráztunk:-)

A legszebb cikk a Totalcaron!

Csikós úr, remek volt az írás. Megható és szép. A ReMake kép nagyon tetszett. Aztán a film, amikor az egész család csacsog, édesapja pedig csak csendben széles mosollyal tekergeti a kormányt...

Kedves Druszám ! Csodálatos írás, férfi létemre a könnyeimmel küszködve olvastam végig, - de ahogy olvasom a posztokat, más is... Olvastam, olvastam, élveztem minden betüjét, és közben a csodálat és a tisztelet mellett arra gondoltam mit tudék én a drága kisfiamnak így örökül hagyni, bár még csak 45 vagyok.. :-) Igaz nekem is van egy Merecedes-em, E 280CDI - közel sem az a fíling, de gondolkodom egy öregebb vásárlásán is.. Mégegyszer gratulálok, nagy tisztelőd vagyok, jó lenne egyszer személyesen is megismerkedni !! Üvözlettel : Zsolt (zsolt.felber88@gmail.com)

Megkönnyeztem a történeted.
Gratulálok.

A könnyektől nem tudok írni...Gratulálok! Zsolt egy remek író, de ennél sokkal fontosabb, hogy nagyszerű ember.

Nagyon szép sztori, és legalább annyira szép autó!

Szerintem Csik veterános írásai nagyon sokunkat lökdösnek szép lassan de biztosan a veteránozás felé :)
Gratulálok!

Ezekért a cikkekért érdemes a totalcart olvasni.

Reggel ezzel keltem, megkönnyeztem én is... Maga a restaurálás is nagyon közel áll a szívemhez, de ezzel a bensőséges családi ívvel egészen csodálatos történet lett belőle.

Érdekel egy dolog. Látható, hogy az autó teljesen szét van rohadva és gyakorlatilag nincs benne már fém.

Ezt mi okozza? Az eredeti védelem a korrózió ellen elégtelen volt? Vagy ennyire erősen sóznak Magyarországon? Vagy ennyire elhanyagolták a karbantartást?

Vagy esetleg több tényező együtt?

Érdekelne, mivel ez egy elég jól lekövethető életű jármű, itt nincs sok fehér folt a kocsi életében talán.

Nem vagyok autómániás, nem értek hozzájuk, nem is akarok, szerintem az autó egy tárgy. Egy tárgy, ami arra született, hogy megvegyem és a céljaimat kiszolgálja. Nyilván azért óvom, figyelek rá.
Ez az első hozzászólásom a TC-n. Ezt azért írom előre, hogy tudd, másként gondolkodunk az autókról szerintem.
Viszont az írásod konkrétan megkönnyeztetett, elszorult a torkom többször is és megkapott.

Csak annyit szeretnék Veled tudatni, hogy egy kiváló, nagyon jó ember lehetsz! Bárcsak több ilyen lenne.

Köszönöm Neked ezt az élményt.

András