A legnagyobb szerencse, hogy a szüleid élnek még, hogy megérhették ezt. Amúgy is hatalmas élmény lehetne a Mercedes, de így igazán kerek a ragyogóan megírt történet.

Csak annyit mondhatok: Nahát!

Igazán szép sztori, és irigy is vagyok, mert én is megkíséreltem nyomozni nagyapó 1970-es VW 1600 TL-je után, de nem voltam ilyen kitartó, sem ilyen szerencsés. Az a kocsi 20 éve volt a családnál, mikor az egyik rokon elkótyavetyélte... Zalaegerszegre került, ott veszett nyoma. :(

én ilyen jó sztorit még nem olvastam soha, nagyon köszönöm!

@TomT: Be kellene emelni a Nemzeti Együttműködés Rendszerébe. Zsoltit is, meg legfőképp ezt a történetet is... :)
@rognork: igen. pontosan ezt éreztem magam is.

A cikk so mindent felszínre hoz az emberben, ebből az egyik legfontosabb, Csik JÓ EMBER.

Másodlagos, hogy ez a fajta autóbuzéria, nem kicsit betefes..... :)

Kedves Csikós Zsolt!

Nagyon köszönöm, hogy elolvashattam és megosztottad velem (velünk) ezt a nagyon élvezetes írást.
Különösen a régi képek tetszettek. (Legfőképpen a lakóhelyemen, Sopronban, 1 éves korom idején készült kép volt nagyon érdekes)

További minden jót és hasonlóan színvonalas cikkeket kívánok!

Édesapám aki német, alapitója volt a Mercedes cégnek Magyarországon, több mint 20 éve. Ő már nem él.
Meggyőződésem volt a mai napig, hogy nincs még egy olyan család, ahol a Merci ennyire fontos része a család életének. Tévedtem.
Tetszett volna neki ez a cikk nagyon.

Szia Zsolt!

Szép történettel ajándékoztad meg az olvasókat. Szép lett az autó is és nagyon köszönöm az olvasók nevében, hogy megosztottad velünk családod eme történetét.Nagyon tetszett!

Köszönjük!

Nagyon szép történet. Olyan jó tudni, hogy vannak még normális emberek - maximum a vérük bizonyos százaléka kőolajszármazék - normális értékrenddel. Gratulálok és minden elismerésem a tied, hogy ezt végigcsináltad.

Hát ezt bizony megkönnyeztem...
Ha lenne familiáris Nobel díj ez az a kategória lenne.
Másnak el sem hinnék nagyon egy ilyen sztorit.

Csikós igazi újságíró lett mit meg nem képes tenni egy jó cikkért:-) .

R-éknél vajon elmaradt a fáraó átka?

Csikós Úr!
Túlzás nélkül állítom, hogy ez a legjobb írás a Totalcaron.
Csodálatos a családod, csodálatosak a barátaid, te pedig fantasztikus ember vagy!

www.facebook.com/media/set/?set=a.319372398122617.74194.100001495773399&type=3
Pár hónapja én is csináltam egy ilyen projektet:-)

Azt hiszem az interneten még ilyen jó írást sosem olvastam! Köszi Zsolti ezt a cikket, hatalmas élmény volt olvasni!

A feleségem már azon elsírta magát, amikor még csak azt részletezed, hogy pillantottad meg gyerekként az új autót a szalonban.

Egy ilyen cikk utan kevesebbnek erzem magam... Ilyen emberek mellett, mint Csikos Zsolt a negybebol :)

Ray Bradbury Az űrhajó című novellájából faragott volna hasonló verziót, ha olvas párat az Autómesék-ből :)
Csikós az ász, mert nem csak megírta.

Tisztelt Csikós Úr!

Ez egy csodálatos történet, köszönjük, hogy megosztotta velünk. Még sok-sok hasonló élményt kívánok Önnek és családjának.

Nur ein Mercedes ist ein Mercedes, nur ein Csikós ist ein Csikós!

Még 1x köszönjük!

Már mindent leírtak az előttem szólók, így újat nem tudok, de abban biztos vagyok hogy Csikós úr az összes kommentet elolvassa, ezért csak leírom, maximális tiszteletem neki.
Elképzelni sem tudom mennyi áldozatot, kitartást kívánt ez a projekt, de kevés embert ismerek aki képes lett volna ezt így végigvinni.
Sokkal de sokkal több ilyen ember kéne ebbe az országba!

Nagy vagy Csík! Nagyon nagy!

Csikos Zsolt te egy jo és szerethetö ember vagy! Isten tarson meg ilyennek örökké! Remélem sokan tanulnak emberséget ebböl az irásbol!

Évek óta a legjobb cikk a Totalcaron. Köszönöm.

Zsolt,

A történet japán szála érdekelne, mind itt, mind a Veteránban lehet olvasni a japán vonalról. Kiküldetês? A sztori és csatolt részei könyvet érnek, leszünk pár ezren, akik várják! A mechanika és a család összetertozásának szentségében az írásod, megerősített, hogy szenvedélyem nem magányos farkassá változtat, hanem összekovácsolja a nemzedekeket!

Kedves Csikós Úr!

Köszönöm, hogy megosztotta velünk ezt a fantasztikus és megindító történetet!

Köszönöm.

A cikk hatalmas, az ötlet /és a kivitelezés/ pedig megindító.
.
A kommentfolyam hangvétele pedig minden cikk után ilyen kellene legyen.

Hát Zsolt, TISZTELET!

Nekem egy kérdésem lenne:
Mi lett a Kondorosi családdal?Az átok tovább élt?

Akit érdekel esetleg az eredeti és az újrázott kép közül az eredeti, svájci helyszín, az megtalálja a felüljárót, nagy villanyoszlopot és a táblát ugyanott: href.hu/x/i6d7

Örök emlékké váló cikk számomra! Rengeteg gondolatot ébreszt, nehéz összefoglalni!
Természetesen engem is nagyon meghatott, köszönjük mi olvasók a bizalmat, hogy megismerhettük ezt a történetet!

Autók, család, szeretet, nosztalgia, emlékek. szülő-gyerek kapcsolat, tisztelet, értékek (erkölcsi), élet, elmúlás, happy end stb, stb.

Maximális elismerés a SZERZŐNEK, mint újságírónak, aki ilyen sorokra képes!!!

Köszönöm!
István

Gratulálok, minden elismerésem!
Szép történet.

Annyit mondanék: a végletekig megható, korrekt írás.

Etalon minden újságíró számára.

Még valami: az a hozzáállás, az a mérhetetlen mennyiségű energia és fáradtság, amit a cikkíró ebbe az autóba / történetbe fektetett, jóval több, mint elismerésre méltó.

Ezekért a dolgokért érdemes élni. Köszönöm, hogy megosztottad velünk.

(A hozzám hasonló érzelgős lelkeknek ajánlom Koncz Jani régebbi írását is, szintén nagyot üt.

totalbike.hu/magazin/2010/12/25/apam_gyere_vissza_nem_kerek_mast_karacsonyra/)

Gratulálok az életművedhez.
Akármit is írnék eltörpülne a fenti sorok alatt. Életem egyik legmeghatározóbb cikkét olvashattam.
KÖSZÖNÖM!
Minden elismerésem.
Akkora erőt adott, hogy ezután új magasságokba emeli a hitemet, a céljaimat.

Király vagy Csikós, eszméletlen jó a cikk! Nagyon kedvelem az írásaidat!

Nem fogok végigolvasni 400 kommentet, lehet, hogy írták már mások is, de neked könyvet kellene írnod, nem újságot. Nagyon komolyan!

Ritka, de a hozzászólásokat is érdemes volt végigolvasni. A megérdemelt személyi kultuszon túl (!CSFP!) volt pár szép történet, a troll kolléga megjegyzése is ütős volt :-)
Köszi és szép napot!

nos, ez a cikk nálunk botrányt okozott. Egy egyszerű gyömbéres-piskótás sütit csináltam, a barack darabokat a sütés vége előtt pár perccel rápakoltam, (akkor még enyhén belesüllyednek ugye) és amíg készre sül, gondoltam megkakálok. A WC mellett lóg egy tablet számítógép (mert a haverokkal tavaly megállapítottuk, hogy a tabletnek egyedül vécén lehet létjogosultsága) és ezt a "Zöld merga titka" cikket kezdtem el olvasni, ami annyira magával ragadott, hogy elégett az egész süti és a bnőm is kiakadt rendesen. Akkor még nem volt komment lehetőség, most újra kedvem támadt elolvasni, nagyon jó írás, és lám már lehet kommentelni is :)

Drága Csikósúr, meglett férfiember létemre könnyekig hatódtam ezen a történeten.
Köszönöm az élményt :)

Tényleg csodálatos a cikk/post. Az engem is érdekelne, hogy mi történt az "átokkal", illetve a japán kalandról is szívesen olvasnék.

Köszönjük, hogy megtartottad a fogadalmad és csak így egyben írtad meg, minden elismerésem!
Talán egyszer én is szerzek a faternak egy R4-t (ugyanazt sajnos nem tudom), amit annyit emleget.

@butschq:

Szia!

Nekem még megvan ... Pont ezért. Igaz, hogy az eltelt 32 év alatt az "Ez a nagyapám kisfejszéje, igaz, hogy a nyelét négyszer, a vasát meg háromszor cseréltük már, de ez még mindig a nagyapám kisfejszéje!" felállás valósult meg. Már csak a motorja az eredeti, az alváz 1980 karácsonyán egy baleset miatt cserés lett, a bódé többször lerohadt róla, ésatöbbi. Most évjárathelyes dolgokat gyűjtögetek hozzá, van bódé, váltó, kormánymű, minden, amiben évszám van. Még a szürke forgalmija eredeti, 1976-os kiállítású. De ez még mindig az a családi autó nekem, ami akkor volt ...

DA

bárcsak nekem is ilyen apám lett volna.

Kedves Zsolt! Először írok hozzászólást, olvasni se nagyon szoktam, mert legtöbbször zavar a sok felszínre törő, elfojtott indulat. De most mindentől el vagyok ragadtatva! Fiatalon két dologért lelkesedtem: az autókért és az irodalomért. Ez a cikk a novellairodalom legszebb darabjai közé tartozik! Ha egy író beadná egyes szám harmadik személyben egy pályázatra, garantáltan nyerne vele! Minden benne van, amitől egy novella jó lehet: az elmúlás, a küzdelem ahogy próbálunk szembeszállni vele, a ragaszkodás a gyermekkor boldog világához; az embert tényleg a sírás kerülgeti. Nem folytatom, mert mindig utáltam az "elemzéseket", az már olyan, mint amikor egy viccet megmagyaráznak. Ez az írás viszont annyival még több is egy zseniális novellánál, hogy Te ezt tényleg megcsináltad! Valószínű, hogy nem fogod tudni felülmúlni, de semmi baj, minden írónál van ilyen. A klasszikus írók az olvasóknak írtak, a maiaknál sokszor volt olyan érzésem, hogy egymásnak. Most a hozzászólásokból úgy látom, hogy az egyébként nem érzelgős, az irodalomért valószínűleg nem rajongó, kedves, infantilis autóbuzikat sikerült a könnyekig meghatnod. Na ez az igazi irodalom! Őrizd meg magad olyannak amilyen vagy, és nyomtasd ki, keretezd be ezt az írásodat, lehet, hogy egyszer majd a gyerekeid mutogatják olyan büszkén, mint most Te a zöld Mergát.

Nem véletlen hogy a kommentek között nincs egyetlen negatív, egymást alázó, vagy troll.
Amit Csikós megpendített, az komoly dolog. Az a húr az egyik legerősebb, ami mindenkiben ott van, a visszavágyás a boldog gyerekkorba, vagy legalább annak boldog részeihez. Mint ahogy az erősen romantikus, túlolvasott, koraérett 11 éves önmagam írta: "Majdan az öregkor bús lépcsején állva, Kharónra az öreg csónakosra várva, Tudva már hogy eljön majd az óra, Édes fiatalság jöjj vissza egy szóra." (És mindezt 11 évesen:) Emlékeztek milyen érzelmileg túlfűtött időszak volt néha?
Hitted hogy vezér leszel, híres, gazdag, aki megváltoztatja a világot, mindenki szeretni és tisztelni fog. Aztán egyikünknél se lett egészen így - most már természetesnek tartjuk. De a mélyen eltemetett, mindíg is bennünk lakó 8 éves énünk visszavágyik abba a korba. Pontosabban nem visszamenni szeretne, hanem azt szeretné ha most is minden olyan lenne mint akkor.
Ugyanazokat a lelkesítő érzéseket, ideálokat álmokat és vágyakat szeretné most - itt. A család melegét, az együttlétet. Azt akarja, hogy ugyanaz a naív idealista gyerek legyek, aki akkor voltam. Ugyanaz a tiszta lélek, aki teljességében tudta átérezni a boldogságot. Mindegy hogy órákra, napokra.
A valódi félemünk az hogy ez múlt el örökre - és sosem szűnünk meg, ki nyíltan, ki titkoltan, ki ritkábban vagy sűrűbben - visszavágyni. Valójában nem az hiányzik hogy gondoskodtak rólunk, hanem a tiszta idealizmusunk. Van aki érti mire gondolok. Az őszinte hittel való lelkesedés, az oldtimer autók valódi hajtóanyaga, ami áthajtotta őket az időn, és nem engedte hogy elmerüljenek a feledésbe.
Sokmindentől félünk, de amitől igazán kéne, attól nem. Apámat bölcs embernek tartották, én is, és megragadt néhány dolog: Büszke lenne-e a kisfiú aki voltál, a felnőttre aki lettél? A tudatalattiban állandóan ott figyel bennünket 8 éves énünk. Nem halt meg, bennünk él - csak a mi halálunkkal fog ő is elmúlni. Ki jobban elfojtja, ki kevésbé, az az igazán boldog, aki egyáltalán nem. Egyszerűen csak azt akarja hogy jó emberek legyünk. Ezért amitől igazán félnünk kell, az az, hogy ez a nyolc éves önmagunk egyszer nehogy elfordítsa a fejét, némán a falat kapargassa a körmével, aztán vissza se nézve elsétáljon a fal mellett. Úgy kéne élnünk hogy sose tegye. Nem engedhetjük meg. Mert akkor kink marad, ha régi önmagunk sem?
Lányomnak Áginak, fiamnak Petinek, Csikósnak, a nyolc évbes önmagamnak, és persze Neki.
Valójában mindíg csak neki akartam megfelelni. Nem értettem, hogy sokkal jobban belőle vagyok, mint gondolnám.
Tudom hogy csak előrementél Apa, hogy jó helyet csinálj, mire odaérek.

Ez gyönyörű. Az egyik legjobb családtörténet, amit olvastam.
Eszembe jutott a régi családi Merciről egy regény, Paweł Huelle: Mercedes-Benz. Levelek Hrabalnak. Ismered? Ha nem, szívesen eljuttatnám neked tiszteletem jeléül (ha megtalálom).

Kedves Zsolt! Sírva írom neked ezeket a sorokat annyira a hatása alá kerültem ennek a csodás történetnek!KÖSZÖNÖM neked!Rendszeresen olvasom az írásaid ,de ez nagyot ütött.Nem találom a szavakat,de úgy érzem Írnom kell neked!Csodás dolgot vittél véghez!Gratulálok hozzá!Akár mennyi szívás is volt a mercivel kétség nem fér hozzá,hogy megérte!Irigyellek érte!Várom a ponton fejlődés folytatásait!Üdv zolee!

Nocsak, ez most hogy a vérbe' van??Utólagosan lehet kommentelni egy cikket?Mert akkor, mikor megjelent átnéztem az összes blogot és sehol nem volt kommentablak...Vazze...

@geegee: és visszadátumoztak több száz kommentet is a rohadékok!

Na, már látom, a cikk aznap 7.05-kor lett kirakva, a blogposzt meg 10.32-kor.Én valszeg frissiben olvastam, azért nem találtam kommentablakot sehol...Fura ez akkor is...

Az autóhoz és a történethez én is csak gratulálni tudok, fantasztikus lett.Azt mondjuk nem értem, hogy miért titkoltad sokáig...de nem kell nekem mindent értenem. :-)

@Riasom: nézdd meg a két megjelenési időpontot, több mint 3 óra különbség van...

@geegee: igen, mostanság szokik ilyen lenni hogy jóval később élesedik a kommentposzt mint a cikk.

Mióta az írás megjelent, a böngészőmben rögzítettem, hogy minden indításkor automatikusan megnyissa. Ma volt végre időm elolvasni, és most nagyon sajnálnám, ha kimaradt volna az életemből!
Köszönöm Zsolti!

Most leltem rá erre a cikkre.

Elolvastam az elejétől kezdve, figyelmesen. Bár a nyitó képből már egyértelmű volt a végeredmény, mégis, ahogy ahhoz a részhez értem, ahol hívogatni kellett volna a régi tulajt, hogy adja el, ott drukkoltam, hogy "naaaa, mi lesz mááár, hívd fel" :)

A legvégén, a bécsi kiruccanás meg teljesen meghatott engem is. Hát igen, ezt nem értheti meg olyan, akinek az autó egy használati tárgy...

Gratulálok, az autóhoz is, a cikkhez is!

Hát megáll az ész! És ezt jó értelemben mondom. Nagyon nagyon nagyon klassz irás. Csak most jutottam el hogy elovassam, de egyáltalán nem bánom. Gratulálok hogy mindent szépen összehozott, óriási mázli volt hogy megtalálta újra az autót, és végül (persze utólag könnyű okosnak lenni) de jó döntést hozott, sőt az egyik legjobbat hogy ebbe belevágott. És persze annak is örülök hogy végül el tudta vinni a szüleit meg a nővérét Bécsbe, mert ez egy megható pillanat felidézni a szép múltat, és evvel gondolom mindannyiukat boldoggá tette. És ez felbecsülhetetlen, került is idáig amennyibbe került.
Még egy gondolat, olyan jó látni, hogy nem csak trendből vagy befektetésből veteránozik valaki (mert a sokan vannak azért ilyenek, tisztelet a kivételnek) hanem mert ténleg szereti és odaadással foglalkozik vele. Az már a sors fintora, és a piszok nagy mázlija hogy rátalált arra az autóra ami nagyban befolyásolta az életét gyerekkorában és sok családi emlék fűzi hozzá.

Őszintén szólva a mi családunkban is volt egy ilyen autó, egy gyönyőrü bordó szinű '87es Ford Sierra 2.3D GL, peugeot dizel motorral. Belátom nem egy kúltuszautó de egyszerűen imádtuk, és nagyon sok szép emlékünk van vele. Apám patika állapotba is tartotta. Igaz nem magának hanem nagybácsimnak vette először 90ben egy idős német bácsitól würzburgban, aki alig járt vele, és csak garazsba tartotta... Aztán nagybácsim sosem szerette meg, meg aztán a hargitai utak sem tettek jót neki. (ő székelyföldi, mi meg aradiak) Aztán 96-ban el akarta adni, és apám mindjárt mondta hogy ő szivesen megvenné. Szóval akkor került hozzánk az autó. (én akkor 5 éves voltam) Az autónak meglepő, de nagy baja sosem volt (bár apám taxizott is vele akkoriban), de a Sierrával rengeteget utaztunk, mint belföldön s külföldön. Nekem az volt az autó, az autók alfája és omegája, ami hát elhiheti nagy hatással volt rám. Aztán sajnos 2002 ben el kellett adjuk, mert házat épitettünk és kellet arra pénz. Sors iróniája, hogy a mi családunkban megfordult jópár autó közül, ez volt amit rekordidő alatt vittek el. 2 órát sem állt az autópiacon, már jött is az ajánlat, nem is alkudtak. Kellet gyorsan egy jó autó ami az emberünknek aki haza akart indulni Jászvásárba... (pont az ország tuloldalára) Mindegyikünk szerette, legfőképp én, aki emlékszem 2 hetet zokogtam miután eladtuk.

Jó sokat firkantottam én is ide, nem is untatnék itt senkit sem többet, csak ezután a cikk után valahogy kedvet és talán egy kis reményt kaptam rá hogy elmenjek és felkeressem a mi kis Fordunkat.
Mégegyszer gratulálok!

Örülök, hogy csak most, karácsonykor bukkantam erre a cikkre. :)

Csak szuperlatívuszokban tudok nyilatkozni. :)

Hány kattintást generált? Lehet tudni? :)

@boldogito:
Igen! Sajnálom, hogy nem ez az írás lett a "karácsonyi cikk" !!!

Lakatos Miklóssal vannak fenntartásaim. :(

Nem emlékszem, h olvastam volna valaha is ennél jobb történetet.

Ez szép! Könyv is íródhatna! :)

Kedves Zsolt!
Megkönnyeztem a történeted. Gratulálok!

Kedves Csikós! Egyszerűen gyönyörű a történet! Mindent bemutat, hogy mitől is autóbolond aki autóbolond és mit jelent egy-egy család számára "AZ" autó! Köszönöm sépen!!! :) :) :)

Könnyekig meghatott, köszönöm.

389 komment :)

Minden tiszteletem a tiéd!Sosem írok komentet,de ez a cikk megfogott.Én is hasonló cipőben járok,olíva zöld Mercedes,édesapám vásárolta és most restaurálom.Igaz nekem nem kellett nyomoznom utána visszavásárlás ügyben,mert mindig is nálunk volt és marad is.Csak sajnos már édesapámat nem tudom elvinni a nagy túrára...

2 napja próbálom elolvasni ezt a cikket. Mindig volt valami, és tudtam, ezt nyugalomban kell elolvasnom. Most hétfő délelőtt végre sikerült. Csendben, félrevonulva, ahogy egy jó könyvet olvas az ember. Minden tiszteletem Csikós Úré, a haveroké, akik rábeszélték, és az édesapjáé, aki egy komoly betegséget legyőzve 80 évesen is magabiztosan pörgeti a kormányt. Ezzel most felkerült a pont az i-re. Talán nem járok messze az igazságtól, ha azt mondom: élete legjobb cikke volt.

Gyönyörű történet. Köszi, hogy megosztottad velünk. RESPECT!

Eltelt már annyi idő, hogy megérje újraolvasni. Sokat ad nekem ez az írás.

Másodjára olvasom ezt a cikket. Nagyon szép történet. Örülök, hogy sikerült a nagy túra is.

Negyedszerre olvasom el.. nézzetek hülyének, de negyedszerre is megkönnyeztem.. Minden tiszteletem!

@Peter Csongradi: Nem vagy szerintem ezzel egyedül.

Nem semmi sztori. A Wartburgos ,,ajtócsukásra olyan pléhhang volt a válasza, mintha felrobbantottak volna egy vödörgyárat,, -ezen annyit röhögtem :))) .... Elgondolkodtató cikk, azt tudom hogy énis szeretnék ilyen jól vezetni majd 80 körül, de ami a legjobban tetszett ebben a cikkben az a állólámpás Merci mellett szűntelenül érződő család szeretete. Az hogy együtt van a család, nem felejtünk, nem csak az érdekel mi van ma, hanem őrizzük és becsüljük a régi közös emlékeket.

Hát ez lassan karácsonyi program lesz nekem. Elolvasni a Zöld Merga titkát újra és újra. Sokadszorra is köszönjük!

Érthetelen módon csak most találtam rá erre a cikkre.
Sírtam.
Köszönöm.

Valahogy nálam is kimaradt ez az írás.
Nagyon megható volt, a "Mercedes, a Mercedes..." résznél törött el a mécses.
Köszönöm Csikós Zsolt.

@datacom:

Csatlakozom. Nekem is kimaradt, a W124-es cikkrõl navigáltam ide.
Nekem is ott törött el a mécses.

Köszönöm, Csikós Zsolt <del>a 4/b-bõl</del>, a Merci hátsóülésérõl!

Egy Pulitzer-díjat neki, most. :.( :)

Én is valahogy visszatértem, mégegyszer elolvasni.Csoda az egész.Elmerengtem, hogy nekem pont egy olyan pléhhangú 353-as Wartungot kéne megtalálni, amit a cikkben is említ Zsolt.1974-ben vette a nagyapám, használták ők, majd apámék, és én is egy jó pár évet, majd 24 évesen elkerült a családtól.Akkor annyi voltam én is, szinte évre egyidősek voltunk.Mindez történt 1996-ban.Csak épp az a baj, hogy azóta már tuti hogy vasérc formájában van ez a gép.Hiszen a w. sose tudott olyan minőségű lenni mint egy Merga.De ha megtudnám, hogy megvan még, lehet, hogy megvenném, felújítani...Ehh, rohadék nosztalgia... :-)

időnként én is visszajövök újrolvasni :)

R E S P E C T - A Pálos utca nekem is megvan még, a bazi nagy hangfalakkal, Jim Morrisonnal, a hosszu hajjal, a sztorihegyekkel. Ez a mercis történet igazából filmre kívánkozik, de az is lehet, hogy ez így az igazi.

Hetedszerre olvasva is megkönnyezem. Szép dolog ez.

@red87: kár volt elvinni Corleoniába.

@Rocko-: Az a Foltos, ami Szicíliába ment, másik autó :) Szobor és Foltos az állapotot leszámítva eléggé hasonlítanak egymásra :)

Kedves Zsolt!
Amint látom ez a cikk 2012.07.15. 10:32-kor került fel de most ovastam először.
Azóta el telt kicsivel több mint 4 év!
Hol van a film változata??
Értékelésem 10/10:)
K..va jó cikk.!!

Szia Zsolti! Gratulalok szep munka! Kicsit megkonnyeztem. Nem mindennapi sztori!

Olyan ez az írás mint a biblia. Időnként újra elolvasom, és kerek lesz a világ.

Zsolt, ez gyönyörű volt, össze is szedném szívem szerint apám első új autóját, a drapp Skoda 120L-t, DS-51-50 volt a rendszám, csak sajnos Apu 2010-ben meghalt... irigyellek és még jobban tisztellek!

Meghatottan olvastam, bár nekünk nem volt semmilyen autónk, mikor én gyerek voltam. Ez olyan személyes írás volt, mintha egy régi barátom mesélte volna el. Nagy élmény volt olvasni, köszönöm.
Komolyan mondom, ÍRJÁL KÖNYVET CSÍK!

Így kell ezt.

Ha ez lenne a totalcar utolsó cikke, tökéletes lezárás egy nagyszerű embertől. 40 évesen elpityeredtem magam, köszi Zsolti!

Vagy 5X elolvastam ezt az írást az évek alatt.. mind az 5X megkönnyeztem.. ma is.

Libabör, könnyek, imádás!
Most fejeztem be a könyvedet és deszertnek még ezt gyorsban rátoltam. Petya fiam épp olvassa a gépén szintén a könyv után. Nagyon Becsüllek Csík!

Kicsit több, mint hat év alatt azt hiszem legalább nyolcadszor olvasom el. Még mindig ugyanannyira tetszik.

Kb. évente-kétévente én is visszatérek, és mindig könnybe lábad a szemem az olvasás során.

Ez az írás és történet számomra az oldtimerezés alfája és omegája.

Tavaly ilyenkor sajnos kimaradt a poszt újraolvasása, de már bepótoltam. Most már van hozzá 2 könyv is, az egyik dedikálva. Köszönöm. Nem tudok mást hozzáfűzni.

Évente újra és újra elolvasom - és minden alkalommal megkönnyezem.

Újra elolvastam, minden betűje jólesett. Megvan a harmadik könyv is, ezután az jön. Boldog Karácsonyt mindenkinek!

Megkönnyeztem...

Véget ért az álom :(